Már az ókorban is ismert volt a fűszeres vagdalthúsból készült étel. Az étel magyar elnevezése a német faschiertes Fleisch (vagdalthús) kifejezés hallatán kerülhetett be a magyar szóhasználatba. Eredeti magyar alakja a fasírozott volt, majd később ez átalakult a rövid fasírt kifejezésre.
Már az ókori rómaiak is készítették. A kagylóból, tintahalból, garnéla rákból, polipból, és persze húsból (csirkéből, pávából, sertésből és nyúlból) készült vagdaltak igen népszerűek voltak. A vagdalt elnevezést azzal magyarázzák, hogy az ételhez szükséges húst régen nem ledarálták, hanem kisebb darabokra/cafatokra vágták (vagdalták), és így készítették el a húsmasszát.
Magyarországon a legkedveltebb a Stefánia vagdalt (egyben sült rolád, főtt tojással megtöltve), de hasonlóan sikeres a pogácsára formázott, forró olajban kisütött változat is. Ez utóbbi helyett inkább a muffin formában megsütött, baconbe tekert változatot részesítem előnyben, mert kevesebb zsiradékot tartalmaz. Fogyasztható különféle főzelékekhez feltétként, de esetenként önálló ételként is megállja a helyét.
Forrás: Wikipédia
Kommentek